Döntetlen született a péntek esti mérkőzésen Románia ellen. Sokan a mérkőzés előtt azt mondták, hogy győzelemre lesz szükségünk, ha versenyben akarunk maradni. Ennek ellenére most túl sok negatívumot nem lehet mondani a csapatra. Persze, nem lőttünk gólt, és nem domináltuk a mérkőzést, de ennek ellenére a csoportgyőzelemre legnagyobb eséllyel pályázó csapatával kétszer sikerült döntetlent játszani. Ha ehhez hozzá vesszük, hogy világranglista 7. helyezettjéről van szó, akkor még értékesebbnek tekinthető a két döntetlen. Sőt, ha kieséses rendszert nézzük, akkor idegenben lőtt több góllal mi mentünk volna tovább a két mérkőzés után. Szerintem egyáltalán nincs okunk panaszra. Amúgy is, ha mindig azt nézzük, hogy mibe lehet belekötni, és hogy miért nem juthatunk tovább, akkor biztosan eluralkodik a negatív hangulat, és az biztosan nem annyira inspiráló. Tehát kijelenthetjük, hogy a negatív hangulat keltője ténylegesen hozzájárul a válogatott sikertelenségéhez. Tehát kerüljük a negatív megnyilvánulásokat.

Egyébként sem értem, hogy miért kell negatívumokat gyűjtögetni, hiszen mikor volt az utoljára, hogy hét lejátszott selejtező mérkőzés után egyetlen egyszer szenvedtünk csak vereséget? Kicsit számoljunk utána, hogy miért is vagyunk még így is nagyszerű helyzetben. Természetesen a sorsunk a saját kezünkben van, amitől többet nem is kívánhatnánk. A soron következő két mérkőzést kötelezően győzelemmel kell zárnunk, ha szeretnénk automatikus továbbjutást elérni. Az tudjuk, hogy ha megverjük az észak-íreket, akkor egy pontra feljövünk mögéjük. A rá következő fordulóban pedig hazai pályán fogadjuk Feröert, ahol ugyancsak kötelező a győzelem. Ha mind a két mérkőzésről elhozzuk a három pontot, akkor kettő ponttal leszünk az észak-írek előtt, akik utánunk hazai pályán fogadják a görögöket. Talán itt van némi remény arra, hogy nem három ponttal hagyják el a pályát, tehát előfordulhat, hogy az észak-írek előtt maradunk, ami azt jelenti, hogy az utolsó forduló előtt második helyen várhatjuk a mérkőzést. Ez akkor jöhet létre, ha jól alakulnak az eredmények körülöttünk.  Bár azt sem lehet teljesen kizárni, hogy a következő fordulóban a görögök megverik a románokat, és akkor akár megfelelő eredmények mellett akár az első helyről is várhatjuk az utolsó fordulót. Persze egyáltalán nem az a lényeg, hogy honnan várjuk az utolsó fordulót, hanem az, hogy hol zárjuk a selejtezőt. Az biztos, hogy ha a soron következő kettő mérkőzésünket sikerülne győzelemmel zárni, akkor igen komoly esélyünk lenne a legjobb harmadik hely megszerzésére.

Bár a harmadik helyen is nagyon sok ponttal állnak a többi csoportban, de érdekes lesz megnézni, hogy kettő forduló után hogyan fognak állni. Ha mi hozzá tudnánk tenni hat pontot a meglévőhöz, akkor igazán komoly esélyeink lehetnek.

Összességében nem igaz, hogy minden veszve, sőt. Nagyon is jó esélyeink lehetnek.

A pályára kiküldött kezdővel így utólag semmi bajunk nem lehet. Nagy hibákat nem követett el senki, sőt összeszedett csapat látszatát keltettük. Biztosan mindenkinek meg van a saját elképzelése, hogy ki az aki nélkül jobbak, vagy akivel jobbak lehettünk volna. Mint mondtam szerintem senkire nem lehet túl nagy panaszunk. Ennek ellenére én egy embert emelnék ki, akinek a játéka nekem nagyon pozitív volt, Fiola Attila. Stabil volt hátrafelé, magabiztos, sallangmentesen oldotta meg a helyzeteket, sőt előre sem volt teljesen haszontalan.

Nekem egy hiányérzetem volt a mérkőzésen, bár egyáltalán nem követelőzöm, de a fiatalokat szívesen megnéztem volna a pályán. Strock mondta, hogy a következő mérkőzésre sok változás lehet a fizikai állapotok miatt. Így lehet, hogy a következő mérkőzésen újoncot is tudunk esetleg avatni.

Szerintem elégedettek lehetünk a látottakkal, és az esélyeink is megmaradtak. Nincs más, mint pozitívan előre tekinteni a következő mérkőzésre. Koncentráljunk arra, hogy három ponttal térjünk vissza, akkor még mindig jó esélyünk lenne.

Ruzsinho da Costa