Messze vagyunk azon koroktól, amikor magyar játékosok tömege tudott a világ elitjéhez tartozni, amikor tényleg minőségi játékosokat adhattunk külföldre. Viszont még mindig sok magyar van ott a legerősebb csapatok kereteiben, bajnokságokban. Emlékszem, hogy fiatalabb koromban már az is nagyon nagy szó volt, ha egy-két játékos külföldre tudott igazolni. Az pedig, hogy karrierje legyen kint, még ritkább volt. Néhány játékosnak sikerült csak igazi sikereket elérniük külföldön a mostani aktív játékosok közül. Király Gábor és Dárdai Pál mellett még Gera Zoltán volt az talán, aki stabilan jó játékot tudott felmutatni a négy nagy bajnokság valamelyikében. A West Bromwich Albionban és a Fulhamben is folyamatosan jó játékot tudott produkálni. Térdsérülései ellenére is, amikor visszatért a sérülésből, azonnal visszarázódott a normális kerékvágásba, és húzóembere tudott lenni csapataiban.

Nálam a másik kategória az a tehetséges játékos, akiben meg van a tudás és az akarat arra, hogy kimagasló és folyamatosan jó karriert tudjon befutni, de valamiért ezen játékosok karrierépítése nem feltétlenül volt a legsikeresebb. Említhetném Dzsudzsák Balázst, aki a PSV-ben töltött sikeres évek után Oroszországban már nem nagyon tudott annyira reflektorfénybe kerülni, mint Hollandiában. Nyilván az, hogy el kellett hagyni a holland sztár alakulatot nem az ő hibája, és nem feltétlenül kereste a lehetőséget a távozásra, de ha már így alakult, akkor nem biztos, hogy a karrierje szempontjából a legjobb döntést sikerült hoznia/hozniuk. Természetesen az ember életében a döntések nem tudnak feketék és fehérek lenni, ahogyan azt is tudjuk, hogy elesés előtt a leülés a legjobb megoldás… A másik ilyen játékos számomra Szalai Ádám. Akinek a kvalitásai már fiatalon megmutatkozott, nem véletlenül került a Real Madrid utánpótlás csapatához. Németországba való visszatérése szinte garantálható volt számára, hiszen Stuttgartban is pallérozódott. A Mainz csapatába került, ahol szép lassan meghatározó játékossá tudott válni. Sok nagy csapatnak keltette fel a figyelmét, és biztos vagyok benne, hogy ha tudta volna, hogy mi vár rá a Schalkénál, akkor inkább maradt volna a mainziaknál, vagy egy kevésbé veretes csatársorral bíró csapathoz igazol. A légyen az, hogy meghatározó tudott lenni, és valóban felfigyeltek a teljesítményére a német nagy csapatok is. Ez a teljesítmény minden egyéb tényező figyelmen kívül hagyása mellett megsüvegelendő. Hajnal Tamást is ide lehet még említeni, mivel ő is meghatározó tudott lenni a német első osztályban, de néhány rossz igazolás és edzőváltás miatt a nagy lehetőségek kapujában a kispadra szorult.

Ezeken túl meg kell említeni azokat a játékosokat is, akik sokáig voltak kisebb bajnokságokban stabilan kezdők, és jól teljesítők, de a négy nagy bajnokság csapatainak közelébe ilyen-olyan okok miatt nem tudtak végül odakerülni. Juhász Roland (Anderlecht), Szabics Imre (Augsburg, Sturm Graz), Köteles László (Genk), Kovács Péter (Stromsgodset), Vanczák Vilmos (Sion), és szerencsére még sok más játékost is ide sorolhatunk. Ez azért arra enged következtetni, hogy ha a legnagyobb ligába kevés embert tudunk adni tartós játékra, de azért a másodvonalat képviselő bajnokságokba már képesek vagyunk embereket delegálni.

Természetesen nem szabad kihagyni a listából azokat a játékosokat sem, akiknek sikerült egy-két évre külföldre igazolni a négy nagy bajnokság valamelyikébe, hiszen ez is nagyszerű eredmény. Tőzsér Dániel, Halmosi Péter, Laczkó Zsolt, Kabát Péter és még itt is sokan másokat megemlíthetnénk. Nem feltétlenül abban kell keresnünk az imént felsorolt játékosok esetében a hibát, hogy ők nem voltak eléggé tehetségesek. Rengeteg különböző dolog tudja befolyásolni, akár pozitív, akár negatív irányba egy játékos új klubba való beilleszkedését, és a játéklehetőségek számát. Gondoljunk csak arra, hogy Hajnal Tamás Dortmundba igazolásakor mennyi minden dolog történt, amiért nem tudott bizonyítani, pedig megérdemelten került oda. Vagy beszélhetnénk Lipcsei Péter Portós időszakáról, ahol nagyszerűen kezdett, és mindenki felkapta a fejét, de ott is történtek változások, amik nem tőle függtek, mégis befolyásolták a szereplését.

Vannak a fiatalok, akik már nagyon korán kikerültek külföldre és nagy vihart kavart az átigazolásuk. Gondoljunk csak bele Filkor Attila Interes szerződése körülötti visszhangokra, vagy Tajti Mátyás esetére, aki a Barcelonát erősíti. Voltak a múltban Simon ikreknél liverpooli és palermói szerződések, és Kádár Tamás esetéről is beszélhetünk, aki a Newcastle Utd. második csapatának volt a csapatkapitánya. Nem szabad ezeket az elért eredményeket sem félvállról venni, se legyinteni, mert ezek igazán komoly dolgok. Gondoljunk csak bele, hogy Liverpoolban, ahol most is van magyar, és az előző időszakok alatt rendszeresen megfordultak magyarok a klubnál, a világ minden tájáról szerződtetnek tehetségeket, akiket az utánpótlás rendszerben edzik, felkészítik, kipróbálnak, és a legjobbakat eladják, vagy megtartják. Már ide bekerülni is azt jelenti, hogy abban az évben a megfigyelt tehetségek közül a magyarok nyújtottak olyan teljesítményt, vagy bennük látták azt a potenciált, ami miatt a világ bármely pontján játszó hasonló korú játékosokban nem. Kicsit sem tekinthetjük ezt elhanyagolhatónak.

Ahogyan azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a külföldön töltött idő alatt látnak más mentalitást, más edzésmunkát. Látják hogyan készülnek a világ elitjéhez tartozó játékosok, edzők. Nézzük csak meg Németh Krisztián helyzetét, aki megpróbált külföldön maradni, hogy minél több tapasztalatot szerezzen, és most az egyre erősebb amerikai bajnokságban (MLSZ), meghatározó játékos tud lenni. Márpedig ott most a sportág népszerűsítése miatt szinte bárkit le tudnak igazolni (Lampard, David Villa, Drogba, Kaka, Beckham, Robbie Keane), anyagi forrásaik bőségesen vannak erre a célra.

Azt is láthatjuk, hogy ha egy olyan ember ül le a magyar válogatott kispadjára, aki rengeteg tapasztalatot gyűjtött  a világ jelenlegi top bajnokságában, már az is teljesen más eredményekre képes. Persze nem akarom elvenni Dárdai Pál érdemeit, hiszen nem mindenki lett volna képes ilyen eredményeket elérni, még akkor sem, ha sokkal több menedzseri tapasztalata lett volna (ahogyan erre volt is példa), de látszik, hogy ő a külföldi tapasztalatokkal rendelkező játékosokra támaszkodott, nem véletlenül. Szerencsére ezen játékosokból mára már rengeteg van nálunk is. Tehát jó úton haladunk, nem kell a magyar focit temetni, és nem kell a magyar játékosokat lenézni.

Azt a témát is fogjuk feszegetni, hogy mi az oka annak, hogy kapus poszton vagyunk a legjobb helyzetben. Próbálunk majd beszélni a kapusedzők tudásáról, helyzetéről. Arról, hogy miért lehet az, hogy a magyarok nagy számban képesek kapus poszton külföldre kerülni, de mégis sok külföldi kapust láttunk a tavalyi magyar első osztály csapatainál.

Ahogyan azt írtam az előzőekben, pozitív példából rengeteg van nálunk is. Legyünk büszkék erre. Illetve ezt a pozitív vonalat követve készítünk riportot a Bobál ikrekkel is, akik kipróbálhatták magukat a Manchester Citynél , és még több más klubban. Azt szerintem mindenki hallotta, hogy Bobál Gergely most igazolt Wolfsburgba, így volt miről mesélnie nekünk. Kérdezzük majd őt, a kinti körülményekről, a hazai viszonyokról, a kinti és itthoni lehetőségekről. Kik segítettek neki, mik azok a dolgok, amik előre tudják lendíteni egy játékos karrierjét, és még sok más érdekes dologról.

Várjuk vissza a kedved olvasót a következő írásunkkal, amit pénteken fogunk megjelentetni.

Addig is sikerekben gazdag foci eseményeket kívánunk, és azt, hogy élvezzék jobban a magyar focit, mint eddig… van miért!

Ruzsinho da Costa