Nagy port kavart az UEFA klubcsapatok részére vezetett rangsora, ahol Magyarország a 33. helyen foglal helyet. Olyan országok előznek meg minket, mint Lichtenstein, Kazahsztán és Azerbajdzsán. Viszont úgy is nézhetjük, hogy megelőzzük Finnországot, vagy bekerülhetünk egy jövőbeni jó szezonnal a top 30 közé. Ehhez arra van szükségünk, hogy a magyar csapatok meg tudják tartani a saját csapatuk húzóembereit, valamint további minőségi játékosokat tudjanak igazolni. Mivel a Ferencváros, Debrecen és a Videoton is mondhatni képes minőségi külföldi játékosokat igazolni, így erre akár esélyünk is lehet. Nyilván ehhez az kellene, hogy ezek a csapatok tovább jussanak valamelyik csoportkörbe, hogy még kívánatosabb célpontjai legyenek a tehetséges játékosoknak. Amíg ezek a feltételek nem adottak, addig ugyan azok a lehetőségek állnak a rendelkezésükre. Nem mennyiséget, hanem minőséget kell igazolniuk, ki kell nevelniük olyan játékosokat, akik piacképesek lehetnek nemzetközi porondon is.

Egy dolog biztos, nem szabad a csapatoknak azzal foglalkozniuk, hogy hányadik helyen vagyunk rangsorolva. Azzal kell foglalkozni, hogy motiváltak legyenek a játékosok, hogy meghaljanak a pályán azért, hogy végre nemzetközi porondon is meg tudják mutatni saját tehetségüket. Sajnos ezt a fajta motivációt hiányoltam a pályán. Lehet, hogy nem a motiváció hiánya volt a baj, hanem az, hogy tapasztalatlanok voltak a csapatok és a játékosok, és nem tudták helyén kezelni a lehetőséget, ami előtt állt. Pedig a labda gömbölyű, a nemzetközi mérkőzések is 90 percig tartanak és írhatnék még rengeteg közhelyet, de a lényeg tényleg annyi, hogy nem szabad megijedni az ellenféltől, hiszen ugyan olyan focista, mint a magyar. Lehet, hogy többet keres, lehet, hogy többen ismerik, vagy gyorsabb, esetleg jobban lő, de nem láttam még olyan csapatot, amelyik nem kapott volna ki gyengébb képességű játékosokból álló csapattól. El kell hinnünk, hogy képesek vagyunk rá.

Annyit azért el lehet árulni, hogy az UEFA koefficiens számításnál annyival rosszabb helyzetben vagyunk, hogy a klub csapatok által megszerzett összes pontot el kell osztani annyival, amennyi klub csapat neki vághat a két nemzetközi kupának, tehát a mi esetünkben néggyel. Ha négy csapatunkból egyiknek sem sikerül a tisztességes helytállás, akkor sokkal rosszabb helyzetben vagyunk, mint mondjuk Liechtenstein, aki egy csapatot indít, így egy győzelem után járó egy pontot nem kell negyedelnie. Tehát amíg ők 1 pontot kapnak, addig mi akkor kapunk egy pontot, ha mind a négy csapatunk szerez egy-egy győzelmet.

Nincs mit tenni, mint minden egyes csapatnak legalább úgy szurkolni, mintha a kedvenc csapatunk volna, hiszen egy-egy jó szerepléssel sokkal feljebb tudnánk tornászni a magyar focit ebben a rangsorban. Arra egyelőre ne gondoljunk, hogy mikor kapjuk meg az ötödik magyar csapat indításának lehetőségét.

Ezért kell szurkolni minden magyar klubnak a nemzetközi porondon.

Ha érdekel, hogyan néz ki a tabella: http://www.uefa.com/memberassociations/uefarankings/country/index.html

Ruzsinho da Costa