Sikerült egy hosszabb riportot készíteni Bobál Gergellyel, aki néhány hete igazolt Németország egyik meghatározó klubjába a VfL Wolfsburgba. Bár még csak a második csapatnál edz, de ilyen fiatalon egyelőre ez is nagy eredmény. Amikor említettem neki, hogy a célom a magyar labdarúgás előre mozdítása, a fiatalok motivációja, azonnal elfogadta a riport felkérést, mivel ő és testvére nagyon jól tudják, hogy mennyire fontos a pozitív világszemlélet. Szeretnék ők is, hogy jobb legyen a magyar foci, hiszen nagyon fontosnak tartja azt is, hogy a fiatal játékosok megkapják a lehetőséget az első csapatoknál, vagy kölcsönbe tudjanak kerülni nívósabb nb2-es csapatokhoz, ahol kipróbálhatják magukat élesben. Gergelyt szabadnapján sikerült elérnem:

Mennyire találod fel magad Németországban?

Egyelőre egy szállodában lakunk néhány csapattársammal együtt, de a klub segít a játékosoknak albérletet intézni. Egyébként a szálloda nincs messze az edzőközponttól. Akár 10-15 perc alatt oda lehet érni. Nem olyan egyszerű kint az élet, de mindenki próbál segíteni. A második csapatnál van 4-5 idegenlégiós rajtam kívül, mivel egy szállodában lakunk, így velük szoktam a szabadidőm nagy részét tölteni, de a banki dolgokat és a német telefonszámot egyedül is sikerült elintézni.

Ezek szerint, akkora második csapattal edzel, készülsz. Mit lehet tudni a helyzetedről? Kölcsönben vagy, de van opció, hogy egy év után leigazolhatnak?

Igen van kivásárlási opció, de nekem kell bizonyítanom, hogy érek –e annyit, hogy leigazoljanak. Aztán, ha sikerül végleg a második csapathoz kerülni itt, akkor már több lehetőségem is lesz, hogy előre tudjak lépni. Cél az első csapathoz való felkrülés.

Érdekes egy év van a hátad mögött, hiszen nb2-ben játszottál tavaly, és innen sikerült kikerülnöd Németország egyik vezető klubjába. Hogyan történt ez?

A Kispest első csapatában nem számítottak rám, mint rendszeresen lehetőséget kapó játékos, így el kell mondanom, hogy a gyirmóti kölcsönszerződés a lehető legjobb dolog volt számomra. Sisa Tibor hívott és tudta, hogy mire számíthat, és tudta, hogy segítségére lehetek a csapatnak. De tulajdonképpen más lehetőségeim nem nagyon voltak. Nála tudtam, hogy ha jól játszok, akkor kezdőbe tudok kerülni, és nem az van, hogy padozok, és fél évet elvesztegettem a pályafutásomból. Azért mentem, hogy odategyem magamat és bebizonyítsam, hogy ha nb1-be nem sikerült, de nb2-be helyt tudok állni. Akkoriban még Csábi József volt az edző, és ő mondta, hogy folyamatosan hívogatta őt Sisa tanár úr, és próbáljuk meg. Akkor a Kispest a bent maradásért küzdött, így tudta, hogy nem tud annyi lehetőséget biztosítani a nagy csapatban, mint amire szükségem lehet. Végül is így kerültem Gyirmótra, amely lehetőségnek nagyon örültem, mert egy jó nb2-es csapat, majdnem olyan jó tud lenni, mint egy rosszabb nb1-es csapat. Nem sokban különbözik. Most már a 12 csapatos rendszerrel jobb lett a színvonal, nézem a meccseket, de egy nb2-es csapatnál, ahol a lehetőségek adottak voltak, sokkal könnyebben tud az ember fejlődni. Márpedig Gyirmóton minden adott volt, sokat köszönhetek a csapatnak ,és az ottani embereknek.

A stadionok és az edzőlétesítményekre rá sem merek kérdezni, gondolom össze sem lehet hasonlítani őket az itthoniakkal?

Hát nem, most olyan pályákon edzünk, hogy nem arra kell figyelni, hogy felpattan-e labda vagy sem. Biztos, hogy ott fog maradni, és már az átvételnél tudsz arra figyelni mi lehet a legjobb megoldás. A legjobb körülmények Magyaroszágon a válogatottnál voltak mindig is, ott toppon volt minden, körülmények, pályák, mindent megkaptunk, amit kellett. Csak a csapatoknál is jó lenne ezeket a körülményeket megteremteni.

Klubcsapatoknál ezek szerint, akkor nincsenek ilyen lehetőség?

Anyagilag nehéz megteremteni azokat a körülményeket egy klub számára, de ha vannak jó pályák és jó edzés lehetőségek, akkor szerintem el lehet kezdeni fejlődni. Nem elsősorban a szép stadionon van a hangsúly, inkább a jó edzéslehetőségen. Most elkezdődött otthon is a fejlődés, ami előre mozdíthatja az otthoni labdarúgást.

Rengeteg edzővel találkoztál, mit gondolsz a magyar edzőknek, a magyar stábnak miben kellene fejlődnie?

Elég bonyolult téma, nehéz röviden válaszolni. Külföldön az edzéstempó és a motiváció sokkal másabb, mint otthon. Gyakorlatokban ugyanazokat csináljuk, mint otthon, ugyan úgy kell passzolni, ugyan úgy kell lőni, semmi különbség nincsen, még a dinamikus dolgok is ugyan azok, csak a Wolfsburgnál, csinálunk 10-et egy gyakorlatból, otthon csinálunk 3-at, ez azért nagy különbség. Itt kint szinte minden edzés fizikálisan kimerítő, fárasztó és komoly fizikális megterhelést jelent, ami nem is baj, mert azért jöttem ki, hogy fejlődjek és hogy jobb játékos legyek. Tulajdonképpen az utánpótlás edzőknek a feltörekvési lehetőség, nagyon nehéz. Nehéz itthon az alapról elkezdeni. Magyarországon, annak könnyebb a dolga, aki megszerzi a pro licenszet. De eljutni addig nagyon nehéz, sok tanulás meg pénz, szóval ez eléggé összetett téma.

Gondolom itthon azzal is meg kell küzdeniük az edzőknek, hogy motiváltak maradjanak a fiatalok, és a játékosok?

A motiváció a Wolfsburgnál az, hogy a Bundesligában tudj játszani, meg a Bl-ben. Mert ha a budesligában tudsz játszani, akkor Európa második bajnokságából már bárhova el tudsz kerülni, akár a legjobbak közé is. Tehát más a motiváció, mint otthon.

Tehát te igazából azt érzed, hogy otthon a csapattársaidnál nem érezted azt a motivációt, hogy a Kispest felnőtt csapatába bekerülni akkora dolog lenne?

Minden játékosnak saját maga kell kitűznie a célokat, és az a célok elérése kell, hogy motivációt adjon. Ehhez természetesen szükség van egy olyan közegre is, ahol megkapja a támogatást. Így engem is motivált, hogy bekerüljek a Kispest első csapatába, de más bekerülni a Wolfsburgba. Ettől függetlenül Kispesten, amikor bekerültem az első csapatba 2012 májusában, áprilisában, még csak 16 éves voltam, és három év alatt 16 meccsen léptem pályára az nb1-ben.  Abban, hogy nem lett több meccsem, biztosan követtem el hibákat, lehet hogy nem jól edzettem, vagy nem jöttem ki az edzővel, de egy fél szezonnyi bizalmat sem kaptam, hogy tudjam mennyire vagyok megfelelő, vagy hogy tudják, mennyire számíthatnak rám. Három éve ott edzettem a felnőtt csapatban, és a ligakupával és a magyar kupával együtt maximum 30 meccsen léptem pályára. A többit a második csapatban játszottam, vagy padoztam az első csapatnál. Ezért is kerültem Gyirmótra, ami nagyon jó döntés volt, mert új impulzusok értek, új volt a közeg, és nb2-ben szinte végig tudtam játszani minden meccset. És ez nagyon sokat jelentett, nem fizikálisan, inkább mentálisan más volt, mint ha nb3-ban játszottam volna.

Nagyon jó, hogy mondtad, hogy pozitív impulzus, az bármi lehet, és igazából tényleg azt látom, hogy nem feltétlenül kell elveszítenie a fiatal játékosnak a motivációját, ha nem kerül be a felnőtt csapatba, vagy nb1-be, hanem elkerül kölcsönbe.

Nekem is voltak nagyon nehéz időszakaim, meg tesómnak is. Nekünk is volt úgy, hogy nem ment a játék, meg nehéz volt, meg fel lettünk kapva, hogy milyen jók vagyunk, utána pedig elvárás volt, hogy majd nb1-ben is ugyan olyan jók leszünk. Azért ez nem volt olyan egyszerű, a válogatottba se.  17 éves korunkig tényleg nagyon jól sikerültek a dolgok. A válogatottal is az EB-re szinte kijutottunk, csak adminisztrációs hiba miatt nem sikerült a 8-as döntőre való kimenetel. Tulajdonképpen ezután a játékosok közül mindenki azt hitte, hogy ez nagyon jó, mert most tényleg elértünk valamit, de igazából nem értünk el semmit, többet kellett volna, sokkal többet kellett volna ezek után dolgozni. Igazából megelégedtünk magunkkal, nem csak én, szinte mindenki az egész csapatból, meg az egész utánpótlásból. Majd, hogyan az lenni szokott, jöttek a hullámvölgyek, és nem ment úgy a játék, sem az edzések.

Jó, hogy mondod ezt az edzés motivációt, hangulatot. Te mennyire érzed azt, hogy az itthon lerakott alapok hiányosak és negatívan befolyásolják külföldön az érvényesülést? Sok helyen lehet hallani külföldi szakemberek véleményét a magyar utánpótlásról, és sokszor visszaköszön az, hogy az alapok hiányosak. Te most a második csapattal edzel, van emiatt közöttetek különbség?

93-as 94-es korosztály (2-3 évvel idősebbek), de nincs túl sok különbség. Fizikálisan voltam lemaradva az elején, mert sérülésből jöttem vissza, így nem voltam abban a fizikai állapotban, amiben ők. De most már kezdem visszanyerni a formám, és jól is edzek, kapom a lehetőségeket, és remélem, hogy egyre többet fogok játszani. Nagyon kemény edzések vannak, így könnyű volt visszanyerni az erőnlétem.

Most felkészülési időszak van nálatok, hogy ilyen kemény edzések vannak?

Itt már elkezdődött a bajnokság, most volt a harmadik forduló. De teljesen mindegy, hogy bajnokság van, vagy felkészülési időszak, év közben is ugyan úgy kell dolgozni. Fizikális minden edzés, hiába van az, hogy egy nap egyet edzünk, vagy egy héten kettőt. Szombaton játszottunk meccset, és akik kevesebbet játszottak, vagy nem játszottak, azoknak vasárnap délelőtt is volt edzés. Szerintem keményebb volt az edzés, min a meccs. Szóval inkább a fizikális dolgokra van most hegyezve minden, meg a technikára. Németország most nagyon fel lett turbózva, és nagyon jó a futball. Ennek ellenére egyre jobban sikerül beilleszkednem és egyre jobb teljesítményt is tudok majd nyújtani.

Taktikai része az edzéseknek mennyire más, mint itthon, vagy mennyire nagyok az elvárások taktikai oldalról kint, mint itthon?

Taktika oldalról nincs nagy különbség, az edző elmondja, hogy mit vár, és minden tiszta.

Elmondják, hogy itt játszol és nem részleteik, hogy mit várnak el?!

A védekezést megbeszéljük, de a támadás részében bármit lehet csinálni. Valamit kér az edző, azt erőltetni kell, mert azok jó dolgok egyébként. Ha mindenki azt csinálni amit kell, akkor jól végzi a dolgát, akkor lesznek gólok, szép játék, meg eredmények. Az utolsó két meccset, az végeredmény 5-0 lett, míg a másikon 4-0-ra nyertük, meggyőző játékkal. Bíztató eredmények.

Ezeken a meccseken már játszottál?

Igen, mind a két meccset pályára léptem. Az elsőn kaptam 10 percet, most hétvégén pedig 20 percet játszottam. De nagyon jól játszottak a srácok, és nagyon jól jött ki a lépés és a helyzeteket is belőttük. Szóval látszik a kemény munka, meg tényleg most nem akarok hülyeséget mondani, de mindenki keményen dolgozik minden nap. A motiváció óriási. A Wolfsburg nagyon jó csapat lett, páran a mi korosztályunkból fent edzenek, tehát van lehetőség feljebb jutni, és akkor lesz lehetőség majd együtt edzeni az elsővel, meg játszani is.

Mi a véleményed az edzőkről? Mennyire felkészültebbek a kinti edzők a magyarokkal szemben? Van különbség a kinti és az itthoni edzők között felkészültségben?

Két-három hét alatt nem nagyon tudtam még ezt megítélni.

De még otthon is a Kispestben is voltak olasz edzők, ők mennyire voltak motiváltak, vagy felkészültebbek? Esetleg jobb észrevételeik voltak a magyarokhoz képest?

Szerintem minden edző hozza a saját filozófiáját. Ezen túl van a játékosállomány, és ezt össze kell hozni. Ez nem egyszerű dolog senkinek.  Az a legnehezebb dolog, hogy olyan megfelelő taktikát válasszon, amire képes is a csapat, ami a legnagyobb hasznára válik mindenkinek.

Azt mondod, hogy az edzők mindig a saját elképzeléseiket akarják ráhúzni a csapatra , és ha jó a csapat, akkor tudnak azok a játékosok abban a felállásban, pozícióban, taktikában játszani, és nem az működik, hogy egy edző tud 3-4 különböző taktikát jól átadni, oktatni, magyarázni és mindig ahhoz igazítják, hogy milyen csapata van?

Hát ezt nagyon nehéz így megmondani, de mindenféleképpen az a legjobb, ha hozzásimul a taktika a játékhoz és a játékoshoz, de ezt nagyon nehéz elérni. Nem azt mondom, hogy felkészületlenebbek a magyar edzők, sőt vannak nagyon jó magyar edzők, de vannak nagyon rossz külföldiek is. Nagyon nehéz azt megmondani, hogy miben vagyunk elmaradva, vagy miben vagyunk mások. Nehéz úgy hogy 20-25 éve nem voltunk kint világversenyen. Az más, hogy utánpótlásban kint voltunk mostanában, de azért a felnőtt világversenyen nagyobb tapasztalatot tudnak szeretni a játékosok, az edzők. Nyilván nagy a nyomás is, hogy mindig ki kell jutni, de soha nem sikerül, de azért tényleg nehéz úgy, hogy sokkal több pénz van külföldön, és sokkal jobba a lehetőségek, és sokkal nagyobb népszerűségnek örvend a foci. Népszerűsíteni kellene a focit. Itthon például, ha egyszer valaki rosszul játszik, arra rászállnak, és vége van… nehéz mentalitás szempontból ezt kezelni.

Gondlom Te ott a Honvédnak az utánpótlásában nagyon sok tehetséges játékossal edzettél együtt. Voltak olyanok akikről úgy gondoltad, hogy a pályán nyújtott játék alapján kimagaslóan jól teljesítettek, mégsem értek be annyira, emennyire számítottál?

Voltak ilyen játékosok és vannak is.

Van valami általános dolog, ami miatt elvesznek ezek a tehetségek? Linkek lesznek, beképzeltek lesznek, flegmáznak, nem koncentrálnak oda, nem érdekli őket a foci, mert olyan jól játszanak?

Változó, ez mindenkinél más. Az is közre játszik, hogy valaki játszott 17 évesen nb1-en egy fél szezont, és azt hiszi, hogy az már elég nem kell többet már dolgoznia. Nehéz beismerni, és nehéz rájönni, hogy miben hibázol. Tulajdonképpen ez a nehéz, hogy rájöjjön az ember ezekre, és belássa, hibázott.

De gondolom van olyan példa is, hogy aki nem annyira tehetséges, de nagyon elszánt, akkor képes eljutni magasabb szintre?

Szerintem a szorgalom sokkal fontosabb. Mondjuk a védőknél inkább a szorgalom számít, bár igazából bármelyik poszton játszik is az ember, a kemény munka mindig beérik. Szóval ez sokkal fontosabb manapság, mint az, hogy milyen tehetséges.

Utolsó kérdés, menedzsererek kapcsolatban milyen véleményed van?!  Sokan fordultak már hozzám is hogy segítsek, de én idegennek érzem magamtól ezt a világo. De talán nálatok is volt olyan, hogy megcsillan a lehetőség, hogy külföldre igazoljon valaki, akkor elkezdenek vele foglalkozni,é s ha nem jön össze, akkor hanyagolják. Neked volt olyan menedzsered, aki valóban odafigyelt , és tartotta a kapcsolatot, és próbálta kihozni a legjobb lehetőséget nektek. Vagy inkább azt érezted, hogy próbálja kihozni a saját üzletét a Ti játékotokból?

Fura, mert nekünk két menedzserünk volt. Külön váltunk Dáviddal. Egy osztrák cég volt az egyik, és eljutottunk próbajátékokon Stuttgartban, Manchesterbe. Én voltam a Juventusnál, Wolfsburgban, sok helyen voltam, de nem rajtuk múlott. De nyilván volt olyan időszak, hogy ha nem ment a játék, akkor háttérbe szorultak. Három évig voltunk együtt, és nyilván az, hogy nem sikerült összehozni, az lehet az ő hibájuk, az én hibám is.

Nem a hibásokat kell keresni, de az érdekel engem, hogy csak arra fókuszáltak, hogy külföldre menjetek, vagy azért itthon is megpróbáltak tenni azért, hogy több lehetőséget kapjatok?

Persze, beszéltek a Honvéd vezetőivel is, tehát próbálkoztak azért hazai lehetőségekhez is juttatni minket. Most pedig Tóth János segített kijutni Wolfsburgba. Nagyon sokat köszönhetek neki és nagyon hálás vagyok, hogy segíteni tudott. János francia állampolgár, de mint nevéből is kiderült magyar felmenőkkel is rendelkezik. Neki sikerült elindítani ezen az úton és remélem, hogy tesómnak is fog segíteni és még másoknak is. Van lehetőség kijönni, és akkor már csak a játékoson múlik minden. Nekem egyelőre egy évem van arra, hogy bizonyítsak.

Menyire viselt meg Titeket az, amikor mondjuk a  Manchester Citybe nem sikerült bejutni? Mennyire veti vissza ilyenkor az embert a tény, hogy nem jött össze egy ekkora lehetőség? Motiváltabb leszel ilyenkor, vagy csalódottabb?

Nehéz ez megmondani, mert volt, hogy vissza vetett, volt, hogy motivált. Amikor  Cityinél voltunk, akkor a próbajáték után Dávidnak elszakad a keresztszalagja. Ez jobban rátett a csalódottságára. Visszagondolva, én is olyan sok mindent másképpen csináltam, nem úgy edzettem, vagy nem tettem magam oda úgy, csak annyit csináltam amennyit mondtak, és nem csináltam az extra munkát. És talán én is meg voltam elégedve magammal, hogy ha egy Manchester City keresett, akkor már nagy bajom nem lehet. Akkor fent edzettem az első csapatnál, akkor már minden rendben van. Nyilván hogy nem kaptam meg a lehetőséget, az az én hibám is, és belátom, hogy sokat hibáztam. Biztos, hogy  visszavetett engem. Dávidot is, főleg hogy megsérült. Az még keményebb lehetett. Később voltam még néhány próbajátékon, de ott sem sikerültek sajnos a dolgok, így összeségében mindenféleképpen nehéz volt a dolog. Amikor  a Rómánál voltam, akkor 31-én délelőtt hívott a menedzserem, hogy minden rendben. Ha kimegyek, már csak alá kell írni a szerződést. Aztán hívott délután hogy mégsem sikerült. Ez pont a kedvenc csapatomnál, volt és az nehéz volt. Nyilván utólag motivál a dolog, de akkor visszavetett, mert beleéltem magam, hogy sikerül. A wolfsburgi ajánlatba nem éltem bele magam, mert május vége óta élt az ajánlat, és július 20-án fogadták el, tehát másfél-két hónapig elteltével, már nem éltem bele magam, de azért össze voltam pakolva a cuccom. Ilyen esetben nem vetett volna vissza engem. Ennek ellenére nehéz helyzetben voltam, mert a Honvédban nem számítottak volna rám kezdőként, így könnyebb volt elengedni is engem.

A teljes beszélgetés alatt lehetett érezni, hogy motivált és csöppet sem veszítette el lelkesedését, pedig sok mindenen mentek már keresztül az ikertestvérével. Érdemes követni a fiatal tehetség karrierjét, mert szerintem nem utoljára hallottunk róla. Egyébként azt hozzá kell tenni, hogy a Honvédban nagyon sok ügyes fiatal játékosnak sikerült bekerülni az első csapatba, tehát abszolút pozitív példát mutatnak az első osztálynak. Hasonlóan pozitív a véleményem a Haladásról, az MTK-ról és a Paksról is, akik csakis magyar játékosokat alkalmaznak. Ezek olyan példák, amiket érdemes követni, és amik sokkal előrébb tudják mozdítani a magyar focit.

Mint eddig is írtam, vannak itthon tehetségek, vannak itthon követendő példák. Most olvashattak egy abszolút követendő példáról. Fogunk még beszélni vele, és remélhetőleg sok pozitív élménnyel lesz gazdagabb.

Ezúton kívánunk sok sikert, és eredményes éves Bobál Gergelynek. Valamint szeretnénk megköszönni, hogy más egyéb teendője mellett szakított időt arra, hogy véleményével pozitív példát mutasson, és hogy a magyar foci érdekében beszámoljon a múltjában történt negatív, pozitív dolgokról.

Kövesse a Jobb Magyar Fociért írásokat a Facebookon is!

Ruzsinho da Costa